A doktori fokozatát ezen az egyetemen megszerző, jelenleg a tudományág egyik legnívósabb versenyistállójának tartott Clay Matematikai Intézet elit ösztöndíjasaként tevékenykedő német Peter Hintz a beavatatlanokra is gondolhatott, amikor úgy fogalmazott: "olyan matematikai kérdést feszegetünk, amelynek a fizikai és a filozófiai vetülete is kúl". A feszegetés azért is különleges, mert a feketelyuk-specialista matematikusokból, elméleti és asztrofizikusokból álló társaság a ma ismert univerzum evolúcióját tökéletesen leíró, a 2016-ban detektált gravitációs hullámok létét is megjósoló általános realativitáselmélet ből vezette le modelljét. Albert Einstein 1915-ben publikált kozmológiai alapvetésének laikusok által is megérthető lényege, hogy egy tömegpont mellett elhaladva a fény a tér görbületét követve elhajlik. Az általános relativitáselmélet nyomán pár év múlva megalkotott úgynevezett Einstein-egyenletek pedig azt fejezik ki, hogy miképpen lehet matematikailg leírni azt, amikor az anyag meggörbíti maga körül a teret.
Ezek egyike az úgynevezett Reissner–Nordström-metrika, amellyel leírhatóak a gömbszimmetrikus fekete lyukak. Hintz és kollégái szerint a múlt nélküli örökléttel kecsegtető galaktikus objektumok is ilyenek: A tanulmány egyik hivatkozási alapja a Roger Penrose által az 1960-as évek végén felvázolt kozmikus cenzor teória, amely szintén frappáns, de matematikailag kidolgozatlan magyarázata a fekete lyukak működésének. A Hawking és a nála több mint tíz évvel idősebb Penrose által közösen felállított Penrose-Hawking tétel szerint az általános relativitáselmélet mozgásegyenletének minden megoldásában létezik a bármit elpusztító szingularitás. Hogy ne legyen ilyen egyszerű, maga Hawking lepte meg a tudományos világot alig pár évvel később azzal, hogy a fekete lyukak mégsem mindent elnyelő kozmikus csapdák. A jórészt összeomló csillagokból keletkező, a fényt is rabul ejtő rejtélyes objektumok által kibocsátott Hawking-sugárzás létét 1974-es publikálása óta vitatják, de egzakt cáfolattal mindmáig nem szolgált senki.
Előfordul, hogy az így nyert egyenletünk többletet ad arról a fizikai valóságról, mint amit eredetileg meg akartunk érteni. Erről a többletről később kiderülhet, hogy tényleg új ismeretet ad fizikai világunkról, de az is lehet, hogy ezt semmilyen tapasztalat sem igazolja vissza" – kommentálta kérésünkre a tanulmányról beszámoló cikkeket Rockenbauer Antal, a BME és az ELTE elméleti fizikus professzora. Szerinte elég a megértéshez a középiskolás tanulmányok okán közismert másodfokú egyenletekre gondolni, amelyeknek a helyesen kívül értelmezhetetlen, hamis megoldásai is vannak. "Ez fokozottan érvényes Einstein gravitációs egyenletére. Az ok az egyenlet szerkezetében rejlik, amelyben az úgynevezett energia-impulzus tenzor kapcsolódik a téridő görbületét leíró metrikához. A gond az, hogy az energia és impulzus a metrikától függ, így a megoldás keresésekor először az ismeretlen metrika alapján kell felírni az energiát és impulzust, majd ebből kell meghatározni a görbületi adatokat. Evvel a metrikával kell újra számolni az energiát és impulzust, majd ismét meghatározni a téridő görbületeit.
Elkészítése: A csirkecombokat megmostam, enyhén sóztam, fűszereztem, majd a sonka szeletekkel körbe tekertem. 3 szelet vonta be. Egy hőálló tálat olajjal kikentem, másfél dl vizet öntöttem alá, majd alufóliával befedtem. 200 fokon sütöttem fólia alatt a sütőben, majd levettem róla és szép pirosra megsütöttem.
Pinnye Eladó Ház, 2024