Aztán jön az a fránya kiválasztottság, önteltségre vall, nyilván. (Sokszor elmélkednek azon, hogy lehet az, hogy a második világháború meghurcoltatásai alatt – talán a varsói gettó megkésett ellenállását leszámítva – nem lázadoztak a zsidók. Spiró a kérdésre a kiválasztottság tanával és a Messiás-várással válaszol: a túlvilági többszörös megtérüléssel kecsegtető kiválasztottság a földi létet megkeseríti, a zsidó úgy hiszi, nagyobb próbákat kell kiállnia ahhoz, hogy a Messiás eljövetelével elnyerje méltó jutalmát. A Messiás pedig bármely pillanatban eljöhet /Sőt, most mindjárt el is jön, még az én életemben, hiszen egyértelműek a jelek, nem? A végét járja a világ, én mondom nektek, korccsá züllött immáron az emberiség. /, és akkor százszorosan megbüntetik a gonoszt, aki ellene vétett. Jámbor bosszúvágy ez. Hát nem borzasztóan ironikus, hogy a hit egyszerre ad támadási felületet és menekvést a támadás elől? ) Harmadiknak mindjárt itt van a pénzügyi és a szellemi befolyás. Hát micsoda dolog ez, hogy ezek itt ahelyett, hogy a földet túrnák velünk együtt (Ja, hogy azt nem engedjük nekik?
1. Megmozdul az Alkony, a Nagy Karmester Vezényel és tudom: újra indulnom kell Nincs helye most könnynek, ezer mosoly vár Nappal élénk Rémek rég megpihentek már Hívogat a Távol egy éjszínű virágból Egy rég ismerős helyről ismerős gitár szól Daloljuk hát együtt: semmi, de semmi baj! Ami tegnap úgy fájt, ma már fel nem kavar Mosolygok a Holdvilágra, jót harapok belőle Míg a Hajnal el nem szólít, nincs "hátra", csak "előre" Ködben fogant fények átölelnek engem Csábító szirének csókolják a lelkem Álomszerű minden, bár tudom, nem álom: Amit rég kerestem, ma éjjel megtalálom! Újra hív a Távol egy éjszínű virágból 2.
Pinnye Eladó Ház, 2024