A történészcsoport ezt felfedezte, azonosította, és így sikerült megszerezni a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Az 1618-as koronázási országzászló Esterházy Privatstiftung Van válaszuk a fiatal kutatóknak az egyik legnépszerűbb koronatörténeti kérdésre is, vagyis, hogy mikor ferdült el tetején a kereszt. A Lendület szerint feltehetően 1638-ban, amikor III. Ferdinánd feleségének, Mária királynénak a koronázásakor a koronaláda kulcsát elfelejtették a koronázásra elhozni, s a ládát titokban fel kellett feszíteni. Valószínűleg a feszítővas sértette meg a keresztet. Ekkor újra kellett gyártani a koronát rejtő belső tokot is, amelyet egy pozsonyi könyvkötő vállalt, tíz forintért. A dologra csak 2006-ban derült fény. A ládát egyébként több alkalommal felfeszítették politikai okokból vagy kíváncsiságból, például 1849-ben, majd 1896-ban is. Ez csak néhány érdekesség a korona kutatásának új eredményeiből. S hogy miért fontos a koronatörténet ma? Egyrészt mert a magyar tudományosság ilyen részletességgel Fraknói Vilmosék óta, mintegy másfél évszázada nem foglalkozott vele.
Eszerint elkeverték a koronaláda kulcsát, mielőtt II. Mária királyné koronaszertartása elkezdődött volna. Mivel nem nyílt ki a láda, fel kellett azt törni, és nem csak a kereszt, hanem a korona is megrongálódott. A Lendület kutatócsoport fedezte még fel a legkorábbi koronás magyar országzászlót is, amely 1618-ból, II. Ferdinánd koronázásából maradt fenn Pozsonyban. Ez a legkorábbi olyan zászló, amelyen már a Szent Korona szerepel a címer fölött. Érdemes megtanulni minden dunántúlinak, hogy nem csak Székesfehérvár volt koronázó város, hanem Sopron is, ahol három uralkodót koronáztak. Tehát amikor azt mondjuk, hogy csak az a magyar király, akit Székesfehérváron a Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronáz, az nem igaz. A magyar történelem folyamán öt koronázó város volt: Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony, Sopron és Buda. Mindegyiknél legitim volt a koronázás és az esztergomi érsekek mellett a 16. és 17. században már az egyház és a világi elit együtt koronázott attól függően, hogy hogyan változtak az országon belül a hatalmi viszonyok - magyarázta Pálffy Géza.
Ferdinánd király 1631-ben vette feleségül a spanyol Mária Anna infánsnőt, akit 1638. február 14-én koronáztak Magyarország királynéjává Pozsonyban. Bécsből elhozták a koronaláda kulcsait, a ládát előző nap levitték a várból a koronázótemplom sekrestyéjébe. Felvirradt a nagy nap, a pozsonyi dómba már indultak a hercegek, grófok, a monarchia krémje, a külföldi uralkodók követei és természetesen Magyarország elitjének színe-java. Körülbelül egy bő órával a szertartás előtt a láda felnyitására hivatott főurak beléptek a sekrestyébe, Esterházy Miklós nádor nyitná a ládát, de a zár nem enged. Rossz kulcsot hoztak, vagy a 13 éve érintetlen láda berozsdásodott zára ment tönkre? Nem tudjuk pontosan, feltehetően az előző történt. Óriási baki, világraszóló szégyen lehetett volna a vége. Gyorsan szalasztottak lakatosokért, akik durván, erővel, ám még időben felfeszítették a láda tetejét. De ezzel még nem volt vége. A Szent Koronát még egy réztok is védte, amely ugyancsak nem nyílt, de az ereklyéhez a kor szokásai szerint csakis a nádor, azaz a világi elit első embere érhetett hozzá.
1867-ben, a Szent Korona-tant továbbfejlesztve minden magyar állampolgárt a korona tagjának nyilvánítottak. Az ékszereket Ferenc József és Erzsébet koronázásakor, azt követően pedig csak néhány ünnepi alkalommal lehetett megtekinteni. Tudományos vizsgálatát sem a monarchia, sem a Horthy-korszakban nem engedélyeztek, csak fényképről tanulmányozhatták. A történelem viharai a 20. században sem kímélték a kincseket Az utolsó koronázás, mint ismeretes 1916-ban Budán történt. IV. Károly fején is megbillent az ékszer – a következmények pedig közismertek. A Szent Korona (MTI-fotó: Ráfael Csaba) A korona szerepet kapott történelmünk mélypontján is: Szálasi Ferenc "nemzetvezető" arra tette le esküjét 1944 novemberében. A második világháború végén a nyilasok kivitték az országból, és az ausztriai Mattseében, az Attersee partján ásatták el az ereklyéket. A koronaőrök azonban az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet. Így nemzeti ereklyéink megkezdték kalandos 20. századi külföldi útjukat.
A Corona Graeca befedésére használt pántok elnevezése Corona Latina. Ennek eredeti funkciója bizonytalan: a pántok az apostolokat ábrázolják, ám a tizenkettő közül csupán nyolcnak a képe szerepel a koronán, kettőt ráadásul eltakar a Corona Graeca egy-egy részlete. A magyar Szent Korona harmadik különlegessége a koronázáskor játszott szerepe. A késő középkorban kialakult szokások szerint nem lehetett törvényes a koronázás, amelyet nem a Szent Koronával hajtottak végre. Ha pedig nem törvényes a koronázás, az adott uralkodó királyi hatalma sem az. A Szent Korona ilyen szerepe egyedi az európai királyságokban, hiszen más országokban a koronázás érvényessége nem kötődött egy bizonyos konkrét tárgyhoz. Az angol királyok például különböző koronákat használtak. Magyarországon viszont még a királyné megkoronázásához is szükség volt a Szent Koronára. Mint látni fogjuk, részben ez a körülmény okozhatta a kereszt elferdülését. Az amúgy is több darabból összeállított koronán nyomot hagyott kalandos pályafutása.
Egy kutatócsoport négy éve eredt a rejtélyek nyomába. A Szent Korona több mint ezer év alatt Magyarország államiságának legfőbb szimbólumának számít mind mai napig. Történetéről legendák szólnak. A 2012-ben megalakult Szent Korona Kutatócsoport ezeknek eredt a nyomába. A történelmi nyomozás eredményét pedig egy mintegy 65 perces ismeretterjesztő kisfilmben foglalták össze, amelyből kiderül: Hogyan került koronánk a világhódító Szülejmán szultán kezébe? Mikor ferdülhetett el keresztje? Fejére tette-e Bethlen Gábor vagy Szemere Bertalan? Ha ez még nem lenne elég, eddig sosem látott történelmi relikviákat is bemutatnak a kamerának a szakértők. Spoilerezni semmiképpen sem szeretnénk, de azt elárulhatjuk, hogy a filmben végre arra is választ kaphatunk, miért is ferde a kereszt a koronán. A szakértők szerint, nem volt ez mindig így. Elemzésük szerint III. Ferdinánd feleségének, a spanyol Mária Annának 1638. február 14-én koronázásakor történt a baleset, amikor is vélhetően rossz kulcsot vittek a koronát rejtő dobozhoz.
Mivel a láda erőszakos feltörése fölülről, kapkodva történt, valószínűsíthető, hogy ekkor érte a kereszt elferdülését és a pántok sérülését okozó baleset a Szent Koronát. A korona hátulról. Jól látható, hogy a felső pántok benyomódtak Annyi biztos, hogy a kereszt elferdülésének feltételezett időszakából (1620 és az 1780-as évek között) ez az egyetlen olyan ismert esemény, amely a deformálódást okozhatta. Természetesen elképzelhető, hogy a Pálffy Géza történész vezette kutatócsoport vizsgálódásai során további balesetekről szerzünk tudomást. Az esetleges sérülésekre utal az is, hogy példátlan módon a koronát csupán 1638. február 26-án, vagyis 12 nap múlva helyezték vissza a pozsonyi vár tornyába, noha szokás szerint néhány napnál többet nem volt a korona a ládán kívül. Egyrészt a szétrombolt ládát is meg kellett javíttatni, vagy akár egészen újat kellett csináltatni, másrészt elképzelhető, hogy a korona sérüléseit is igyekeztek kijavítani. Annak a korszaknak, illetve az események tanúinak diszkréciójára jellemző, hogy Pálffy Géza kutatásáig, vagyis egészen a 21. század első évtizedéig soha senki nem beszélt arról nyilvánosan, hogy a Szent Koronát őrző ládát brutális módon lakatosoknak kellett feltörniük.
Pinnye Eladó Ház, 2024