Kapcsolódó A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Minden kultúrában másként játszanak a gyerekek. Hattie Fisher Price farmállatokkal, Ponijao kövekkel és fadarabokkal, Bayar a cicákkal, a wc-papírral vagy éppen a kólásüveggel, Mari pedig a játékok mellett mindenféle hightech kütyüvel, amit a lakásban vagy éppen apa irodájában talál. A film elején még látszólag kronologikus sorrendben halad előre a babák életében a film, de a végére már kevésbé következetes ebben, néha már-már úgy tűnik, a gyerekek mintha nem is egy évesek, hanem inkább másfél év körüliek lennének, mert annyival több és hosszabb az a része a filmnek, ami fél éves kortól 1 éves korig mutatja a kicsiket. Másznak, megteszik az első lépéseket, felfedezik a világot – mindenki a maga módján. A filmnek egyébként máris elkészült egy hasonló, indiai változata is, ami több kicsi részből áll majd, amik a neten is megnézhetőek lesznek, íme az első: About The Author Vida Ágnes Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket.
A gyakorlott antropológiai filmestől (Balmés 1999 és 2001 között több, pápuákról szóló filmet is forgatott) nem is várhatjuk ezt másképp – kár, hogy ezt a tehetségét most nem használhatta ki. Először a namíbiai Ponijaóval találkozunk, aki talán a legmostohább környezetben él, egy sárból tapasztott kunyhóban a szavanna szélén. A második Bayarjargal, akit a széles mongol sztyeppére ejt a gólya, s szintén egy másik archaikus társadalmat képvisel. A harmadik és negyedik baba már "civilizációban" született. Mari, a tokiói kislány a vad, fényes metropolisz forgatagába, Hattie San Fransisco szelesebb vidékére érkezik. Balmés már a születés pillanatában sem esik abba a dokumentumfilmes hibába, hogy egymásra vágjon drasztikus orvosi perspektívákat. Ehelyett szépen rímelteti a képeket. Míg Namíbiában csak az anya Tarererua hasfestését és az alkonyatot, a mongol tartományban a szülőszobát is láthatjuk. A rendező igyekszik az ilyen "egyező" képeket megkeresni anyagában és azokat egymás mellé illeszteni.
A Babák – témája mellett – nemcsak azért a női szíveket dobogtatja meg, mert az anyaságról szól, hanem mert szinte teljesen hiányoznak belőle az apák. Ponijao édesapja egyáltalán nem, a többieké is csak egyszer-kétszer jelenik meg a vásznon. Hiányuk több kérdést is felvet. Miért nincsenek a közelben, és a távolmaradásuk miatt milyen a viszonyuk gyermekükkel? De sajnos erre sem kapunk még csak érintőleges választ sem. A film az első énekek, az első mászások, kisebb balesetek, játékok után – ahogy a magyar alcím is jelzi –, az első évet foglalja keretbe, amely a felállás pillanatáig tart. A csendes ártatlanság egy és negyed órája ez a film, amely bemutatja az ember azon időszakát, amikor még nem függünk a belénk nevelt társadalmi kötöttségeinktől, és amikor még alig-alig nevelnek bennünket. Az első dorgálások is csak a film végén jönnek elő. Tény, hogy ez az állapot teszi nézhetővé ezt a hiányos mozit, minden gügyögésével és némaságával együtt. Valószínűleg egy adandó folytatásban a szavak már agyoncsapnának egy ilyen ártatlan párhuzamot.
Értékelés: 80 szavazatból Thomas Balmes rendező négy kisbaba életének első évét mutatja be. A világ egymástól távoli részein járunk, Namíbia, Mongólia, Tokyo és San Francisco a helyszín, ahol nyomon követhetjük a csöppségek mindennapjait. Fejlett országok állnak szemben fejlődő országokkal. Felvetődik a kérdés - hol jobb felnevelni egy gyereket? Nyüzsgő nagyvárosban, a legnagyobb luxus közepette, babajógával és csoportterápiával, vagy a vadonban, ahol a gyerkőc porban csúszkál és a birkaitatóban fürdik? A meglepetés, hogy mind a négy gyerek hasonlóan kreatív és figyelmes, ugyanúgy fejlődik és tanul, a család anyagi helyzetétől és a társadalmi háttértől függetlenül. Bemutató dátuma: 2010. október 14. Forgalmazó: Budapest Film Stáblista:
Ha egy film kisbab�kr�l sz�l, azzal nem nagyon lehet mell�l�ni, ezt bizony�tja Thomas Balmes leg�jabb munk�ja is. N�h�ny �ve egy remek �tlet pattant ki a neves francia dokumentumfilm-rendez� fej�b�l. Kiv�lasztott n�gy, a vil�g k�l�nb�z� pontj�n �l�, egym�st�l teljesen elt�r� szociokultur�lis h�tt�rrel rendelkez� v�rand�s any�t, �s sz�letend� gyermekeiket avatta f�szerepl�iv�. Kamer�j�val a nam�biai Ponijao, a toki�i Mari, a mong�liai Bayar �s a San Francisc�-i Hattie �lete els� �v�t k�vette nyomon vil�graj�vetel�kt�l az els� l�p�sekig. Balmes v�llal�sa �ri�si szervez�munk�t ig�nyelhetett, hogy a k�zel azonos id�ben sz�letett bab�k mindennapjainak legfontosabb mozzanatain�l jelen legyen. Ebben bizony�ra n�gy operat�re seg�tette, akik �lland�an lesben �lltak, hogy meg�r�k�thess�k a gyerk�c�k legb�josabb pillanatait. Balmes az egym�sra r�mel� jelenetek sor�val nem akar sokat mondani, mind�ssze annyit, hogy egy gyerek �lete ugyanolyan boldog lehet a sivatag homokj�n vagy egy vil�gv�gi jurt�ban, mint a felh�karcol�k k�z�tt vagy az �ce�nparti luxusban.
Pinnye Eladó Ház, 2024