Amikor Emma hazatért, Csaba azzal várta, hogy arra az esetre, ha mégis marad, behűtött egy üveg pezsgőt, de ha inkább menni akar, ott van számára egy levél. Emma a levelet választotta. – Életem egyik legfájdalmasabb elhatározása volt, amikor eldöntöttem, hogy otthagyom. A kapcsolat elején úgy éreztem, megtaláltam életem nagy szerelmét, és való igaz, hogy még ma is rettenetesen fontos nekem. A levélben az állt, hogy elpusztul nélkülem, és mindenre kész, csak hogy megtarthasson, de a szívem mélyén tudtam, hogy soha nem fog megváltozni. Világéletében szőnyeg alá söpörte a problémáinkat, s én belefáradtam a hadakozásba. A sok bánat és lelkifurdalás ellenére tudtam, hogy megérdemlem az igaz szerelmet, és egyáltalában nem akarom ennél alább adni. Emma és Csaba kapcsolata hat évvel azelőtt kezdődött. Amikor megismerkedtek, Emma optimista volt, az anyagi helyzete biztonságos, és nem a szerelmet kereste. Ekkor került a képbe Csaba. – Ő volt a fénylő csillag az életemben. Harmincöt éves, magas, jóképű.
Ahhoz, hogy a szerelem életképes maradjon, a kapcsolatból nem hiányozhat az osztozás öröme, a figyelem, egymás támogatása, a nagylelkűség, a humor és a meghittség. Az érzelmek táplálása nélkül a szerelem nem más, mint "érzelemteljes tisztelet" – ezt érezzük a szüleink, gyerekeink és testvéreink iránt. Ami annyit tesz, hogy fontosak, a legjobbat kívánjuk nekik, de sorsuk nem fonódik össze szorosan a miénkkel. A szeretetteljes kapcsolattól az érzelemteljes tiszteletig vezető legrövidebb út az, ha elhanyagoljuk a fizikai meghittséget; ha túlságosan bennfentesek leszünk egymás ügyeiben; ha nem oldjuk meg a problémákat, és nem tartjuk lendületben a kapcsolatunkat. A konfliktus megkerülése sohasem vezethet szerelemhez. Mintha a vitát kizárták volna a modern kapcsolatokból, holott az fontos része az egészséges partneri viszonynak. Felszínre hozza mindazokat a problémákat, amelyek számítanak. Még nincs vége! A cikk folytatásáért kattints! Tetszett a cikk? Értékeld csillagokkal! TETSZETT EZ A CIKK?
Amíg várta, hogy a válást kimondják, az eljegyzésük negyedik évfordulóján Emma elővette és újraolvasta akkori naplóját, és őszintén meggyászolta hajdanvolt házasságát. – Az az eljegyzés a legboldogabb napja volt az életünknek, és mégis, alig két év elteltével sikerült pokollá tennünk a mindennapjainkat. Rettenetes sebeket ejtettünk egymáson, olyasmiket vágtunk egymás fejéhez, amiket aztán soha többé nem lehetett visszaszívni. Vagy ha mégis megpróbáljuk, az már nem lett volna az igazi. Tudom, a szerelem nem könnyű műfaj, de hogy ennyire nehéz, azt azért soha nem hittem volna. Lehet, furcsán hangzik, de túlontúl szerettem ahhoz, hogy vele akarjak maradni, amikor már nem vagyok szerelmes belé. A szakítás óta Emma megtalálta azt a férfit, akihez reményei szerint hozzámegy feleségül. – Józsi zenész és vízimentő, és mindenben homlokegyenest az ellentéte Csabának. Nemrég kaptam tőle egy mesekönyvet, azt mondta, reméli, egy szép napon ebből mesél majd a gyerekeinknek. Üldögélünk kettesben, Józsi gitározik és énekel.
Ismerős képlet – szereted, de már nem vagy szerelmes. Vajon lehet-e, érdemes-e ilyen körülmények között életben tartani a házasságot? Ez a cikk az Éva 2007. júliusi számában jelent meg. EMMA Tavaly december elején, épp karácsony előtt K. Emma magát is meglepte, amikor úgy döntött, hogy elhagyja a férjét, Csabát. Egy családi összejövetel nyomán érte a váratlan felismerés, amelyen arról folyt a diskurzus, hogy milyen ajándékokkal lepjék meg az unokaöcsöket és -húgokat. Az anyósa Emmához hajolt, és a fülébe súgta: – Most már nektek is lehetnének gyerekeitek! – Csakhogy Emma, a 34 esztendős irodavezető másnap reggel felébredt, ránézett Csabára, és egyből tudta, hogy ez az ember soha nem lesz a gyermekei apja. – Már több mint egy éve őrlődtem, de abban a pillanatban ráébredtem, hogy szeretni szeretem ugyan, de nem vagyok belé szerelmes – mesélte Emma. Összecsomagolt, búcsúcsókot nyomott Csaba arcára, és egy panzióba költözött. – Abban reménykedtem, hogy majd sikerül eldöntenem, érdemes-e tovább pedáloznom ezért a házasságért, de a végén arra a következtetésre jutottam, hogy ki kell lépnem belőle.
De vannak szerelmek, amik miatt érdemes hinni. Nem mesebeliek, nincsenek bennük hősök, nem jár a lányok kezéhez fele királyság, mégis erőt adnak egy olyan világban, ahol már senki nem hisz a csodákban. Mindennap miattam mosolyog Dédnagymamám néhány évvel ezelőtt kórházba került. Minden héten bementem hozzá én is, ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban. Egy idő után mamával megismertük a busz állandó utazóközösségét is, akik szintén a bent fekvő rokonaikat látogatták meg napról napra, hétről hétre. Egy idős bácsival különösen jó viszonyba került, aki, mint kiderült, a feleségéhez jár be minden reggel, aki évek óta fekvőbeteg, az állapota pedig egyre rosszabb - időskori agyérelmeszesedésnek indult, mára azonban már csak vegetál. A bácsi minden alkalommal hatalmas mosollyal az arcán szállt fel a buszra a visszaúton, és nem értettük a miértjét. Aztán egyik alkalommal elmondta: - Az én Bertám már nem tud beszélni. Csöveken keresztül etetik. Rossz így látni, hogy a családtagjait sem ismeri fel.
Pinnye Eladó Ház, 2024